Március 15-e Nagyváradon

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös ünnepi rendezvénye vasárnap délelőtt kezdődött és koradélutánba hajlott Nagyváradon március 15-én. A civil szervezet és a néppárt a váradolaszi református templomba hívta a nemzeti ünnepen a polgárokat, ahol a vasárnap délelőtti istentiszteletek rendjén ezúttal illusztris meghívott hirdette Isten igéjét: Szászfalvi László csurgói lelkipásztor, a Magyar Országgyűlés tagja, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke.
Az igehirdető Jeremiás próféta siralmaiból vett bibliaidézetekkel illusztrálta az emberi nem és azon belül a magyarság, a nemzet szenvedéstörténetét, hangsúlyozva, hogy a világ rendje nem a véletlenek műve, hanem az isteni elrendelés függvénye. Mindazonáltal az örök küzdelmek és nyomorúságok közepette is folyton rá kell eszmélnünk arra, amiről a próféta maga is vall: „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” Ezen igehely mentén jutott el prédikációjában a vendéglelkész az újrakezdés apológiájától a nemzet újbóli egységbe kovácsolásának fölöttébb szükséges voltáig.
Tőkés László európai parlamenti képviselő váradolaszi lelkipásztori minőségében köszöntötte az istentiszteleten megjelenteket, majd röviden felidézte a negyedszázaddal ezelőtti március eseményeit, amelyek már akkor megmutatták, hogy a kommunista diktatúra pár hónappal korábbi bukása korántsem hozta el evilági nyomorgattatásunk végét. Az akkor megjelent Temesvári Kiáltvány híven összegezte azokat az eszményeket, amelyeknek a győzelme nélkül nem lehet szabadságról, demokráciáról, jogbiztonságról beszélni. Az 1848-as márciusi ifjak is ugyanúgy a szabadságért küzdöttek, mint az 1989-es forradalmárok, az 1990. március 11-én kiadott temesvári nyilatkozat pedig a szabadságharc eltérítését és a kommunista örökség továbbéltetését leleplező és elítélő korszakos jelentőségű dokumentum. A mai ifjúságnak is tudnia kell, hogy van még miért küzdeni – mondotta Tőkés László arra való tekintettel is, hogy az istentiszteleten részt vettek a szatmárnémeti, zilahi, szentendrei és karcagi református gimnáziumok küldöttségei a nagyváradi testvérintézmény, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium meghívására. Utóbbinak a diákjai egy rövid zenés-verses műsorral is szolgáltak a templomban azt követően, hogy felolvasták Csohány János egyháztörténész professzor rövid történeti visszatekintését a 167 évvel ezelőtti eseményekre.
Az istentisztelet után az Ezredévi emléktéren álló Szacsvay-szobornál tartottak megemlékezést, több száz részvevő jelenlétében, nagy médiaérdeklődés mellett. Itt elsőként Takács Péter Attila kolozsvári konzul olvasta föl Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a világ minden magyarjához intézett ünnepi üzenetét.
Tőkés László EP-képviselő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként számos aktuális politikai aspektusra mutatott rá a szentírásból vett találó idézetekkel, kidomborítva történelmi, nemzeti, közösségi jelképeink fontosságát és a megvédésükre irányuló harcunk folytatásának imperatívuszát. A jelképes politizálást nem szabad szembeállítani a reálpolitikával, hiszen minden szimbólumnak nagyon is reális politikai töltete van, ezek a jelképeink áldottak és szentek számunkra. Például a székely zászló az autonómiát, a március 15-én magasba emelt magyar zászló a szabadságot jelenti. „Akinek szobra áll a város főterén, az teret hódít, akinek elviszik a szobrát a főtérről, azt kiszorítják, nemcsak a főtérről, hanem a romániai társadalomból is” – utalt arra a nagyváradi kezdeményezésre, hogy kerüljön vissza az egykori Szent László térre a névadó, azaz a városalapító magyar király szobra. „Ne hagyjuk magunkat kiszoríttatni az életterünkből, a városainkból. Mi nem vagyunk jövevények, mi idevalók vagyunk, a mi királyunk alapította ezt a várost. Ha valakinek, akkor nekünk van itt keresnivalónk. (…) Folytassuk a reálpolitikát, de folytassuk a jelképes politikát is. Ne hagyjuk, hogy a propaganda, a manipuláció a forgatókönyvek világában átejtsenek, szembehazudjanak bennünket. (…) Ne hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket a jelképeink által megjelenített önazonosságunktól” – buzdította a hallgatóságát Tőkés László, egyebek mellett arra is figyelmeztetve, hogy a nyomorító hatalmaknak akkor sem szabad behódolni, ha ez netán a kényelmesebb út. A sikerpropaganda és a manipuláció veszélyeire is utalt, mert az ugyanolyan megtévesztő, ha nemzettársainktól jön, miként ha ellenséges idegenektől.
A Szent László-szobor kérdésére Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke is kitért ünnepi beszédében. Kijelentette: nem csupán egy bronz műalkotás léte a kérdés, hanem az, hogy a nagyváradi magyarság megértesse a város vezetésével, hogy nem fogadja el a másodrangú polgár szerepet. Idei felszólalásában is lajstromba vette a romániai magyar nemzeti kisebbség sérelmeit és óhajait, konkrét utalásokat téve azokra a szervezetekre, intézményekre és személyekre, amelyek és akik közösségi jogainkért semmit nem tettek vagy ezekhez képmutatóan viszonyultak az elmúlt negyedszázadban.
A 48-as forradalmi Országgyűlés egykori mártír jegyzője, Szacsvay Imre szobránál tartott ünnepségen a mai magyar Országgyűlés nevében Szabolcs Attila, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának másik alelnöke mondott beszédet. A betiltott március 10-i marosvásárhelyi tiltakozásra utalva kijelentette: „valakik úgy gondolják, hogy lemondunk a szabadságról, mert betiltanak egy nagygyűlést”, de a magyar ember szabadságszeretete közmondásos. A képviselő a gyarapodás, a biztonság legfontosabb zálogának az autonómiát nevezte. „Kérjük az itt élő nemzetek fiait, segítsenek abban, hogy mindannyian felvirágoztassuk Erdélyt, a Partiumot, a Bánságot. Segítsenek abban, hogy Székelyföld, és valamennyi történelmi régió vagy nemzeti közösség megteremthesse a béke szigetét, az autonómiát” – fogalmazott.
A jó hangulatú ünnepi megemlékezésen tárogatómuzsikával Kiss Géza Lóránt, trombita- és énekszóval Tasnádi Ferenc, hazafias dalokkal a Nagyváradi Asszonykórus működött közre. A székely és a nemzeti himnusz eléneklése előtt a tisztelgők tucatjai helyezték el koszorúikat, virágaikat a szobor talapzatán, amelynél a Cserkészszövetség és a Vitézi Rend tagjai álltak díszőrséget.

Közlemény

bet365 Bonus

joomla & wordpress theme

Ossza meg és írjon véleményt is!
FaceBook

bet365 Greece