Elkerülhető-e az, ami nem?

A földi létnek kiszámíthatatlan bizonyossággal véget vető és éppen ezért fájdalmasan titokzatos elmúlással szembesített péntek esti bemutatóján a sepsiszentgyörgyi M Studio társulata. A mélyről fakadó játékkal, kegyetlenül őszinte hangnemben bemutatott dráma mindvégig döbbent figyelmet, majd vastapsot váltott ki a sepsiszentgyörgyi közönségből.
Többet érhet-e egyik ember élete a másikénál? Odaadnánk-e saját életünket a Halálnak, csak hogy valaki életben maradjon? És van-e jogunk egyáltalán mások helyett meghalni? Ezek azok az örök érvényű kérdések, melyeket Euripidész Alkésztisz című drámájának, Tom Dugdale amerikai vendégrendező által mai nyelvezetre átírt és a jelen keretei között megjelenített változata felvet, s melyekre mind a mai napig nem született egyértelmű válasz, bár évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget. A darab drámai feszültségét éppen az fokozza, hogy bár a rendező kísérletet tesz ennek megválaszolására, a különböző jellemek, látás- és gondolkozásmódok ütköztetésén keresztül a cselekmény továbbgondolását és a megoldás(ok) megtalálását a nézőre bízza.

A feldolgozott történet viszonylag egyszerű. A súlyos autóbalesetet szenvedett Attilának meg kellett volna halnia, Apolló viszont úgy döntött, visszahozza őt a halálból – egy feltétellel: ha talál valakit, aki kész ezt megtenni helyette. A még fiatal és jövőbeli tervekkel telített Attila azzal a meggyőződéssel kapaszkodik ebbe a lehetőségbe, hogy nem lesz nehéz a megszabott feltétel teljesítése, hiszen közvetlen környezetében és a szűk rokoni körben is akadnak olyan személyek, akiknél a vég hamarosan bekövetkezik. Igent mond tehát, azonban hamarosan be kell látnia, nagyot tévedett, mert mint bebizonyosodott, még akkor is ragaszkodunk a földi léthez, ha tudjuk, belátható és viszonylag pontosan meghatározható időpontban annak vége szakad. És az idő is hiába szállt el felettünk, emberi mivoltunkból fakadóan továbbra is élni akarunk.

A hetek viszont múlnak, közeledik a megszabott határidő, de a főszereplő még mindig nem talál olyasvalakit, aki hajlandó lenne helyette halálba menni, még az idős és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő apja sem. Végül erre a felesége vállalkozik, ő pedig meggondolatlanul elfogadja az ajánlatát. Eszter halálával az események újabb drámai fordulatot vesznek, ugyanis Attila kezdetben nem hiszi el, hogy ez valóban bekövetkezett, később lázad ellene, és másokat okol a tragédiáért, végül pedig magába roskad.

A rendező által kedvelt kollázstechnika a most bemutatott, Egyszer élünk című darabban is tetten érhető, az elhangzó szöveg, a zenei, mozgás- és képzőművészeti elemek ugyanis együtt teszik azt teljessé és felejthetetlenné. Természetesen egy kitűnő mű vagy átlagon felüli rendezői teljesítmény is elbukhat, ha a mondanivalót és elképzelést nincs, aki a nézők felé megfelelő módon közvetítse. Éppen ezért az előadás rendezője, szövegkönyvírója és zenei szerkesztője Tom Dugdale, a díszlet- és jelmeztervező György Eszter és a fordító és dramaturg Szabó Rékán kívül illesse elismerés és dicséret Veres-Nagy Attila, Nagy Eszter, Polgár Emília, Szekrényes László, Orbán Levente, Gáll Katalin és Bajkó László színészeket is.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó

bet365 Bonus

joomla & wordpress theme

Ossza meg és írjon véleményt is!
FaceBook

bet365 Greece