„Hol sírjaink domborulnak unokáink leborulnak”

írta Petőfi egykor, látva, hogy a szabadságért, ha nem lehet benne élni, akkor meg kell halni érte...középút nincs, akkor legalábbis nem volt.
A ma árnyékmagyarja megmutatja, hogy van középút, a megalkuvás, a gyávaság, a közömbösség útja, mert valami elveszett azóta, nem is kellett sok idő, még kétszáz esztendő sem, és amit évezredekig őrzött a magyar vér, az ma kezd feloldódni s eltűnni a nagy semmiben, amit európaiságnak, vagy bárminek nevezzenek. Szégyellem magam, Petőfi Sándor! Szégyellem magam, mert már leborulni sem tudunk sírjaitok előtt, mert nem érezzük szívünkben a késztetést.... Mert már lassan semmit sem jelent nekünk az a lobogó, amiért katonáink a végsőkig küzdöttek, hogy ne jusson ellenség kezébe, szégyellem magam, mert himnuszaink éneklésekor már a szemünk sem homályosodik el, mert nemhogy életünket nem adnánk a szabadságért, de még a kedvenc sorozatunkat sem adjuk.... Szégyellem magam, mert felsikolt bennem a fájdalom, hogy értelmetlen volt meghalni ezekért a hitehagyott, hűtlen elfajzott unokákért.

Keserű szájízzel állhatott az a pár száz, aki bevállalta, hogy merjen emlékezni a székely vértanúk emlékművénél Marosvásárhelyen....
Ennyien vagyunk? Ennyit ér az egész? Hol a többi? Megéri BÁRMIT is tenni egy népért, aki nem akar önmagáért tenni? Vagy kell hagyni a tömeget tömegként belebutulni az agymosás következményeibe, s azokat menteni, akik ébredeznek? Akik még ma is úgy érzik, hogy a nemzetért, egy jelképért, a szabadságért, a zászlóért, ha kell, akkor igenis meg kell halni.
Hol voltak a tanítóink, papjaink? Hol voltak azok, akiknek kötelességük lett volna ott lenni, bár egy gyertyagyújtás erejéig?
A sok szász csendőr némelyikének arcán kis gúnyos mosoly rebbent.... S értettem az üzenetet: ezek vagytok ti, félelmetes magyarok? Ezek vagyunk.-gondoltam.
Körülnéztem.
Láttam azokat is, akik nem tudtak otthon ülni, mert az a belső tűz nem engedte... S láttam a szemekben megvillanó lángot.
Még ott van bennünk az, ami legyőzhetetlenné tette egykor a magyart. Csak meg kell keresni.

Nem a nagy számban volt sosem a mi erőnk, hanem a lélek erejében.
Jó lenne felébreszteni a magyar lelket,mert nagyon mély álomba merült, de a kis tüzek pislákolnak, s felparázslanak ott, ahol még lehet.

GE

bet365 Bonus

joomla & wordpress theme

Ossza meg és írjon véleményt is!
FaceBook

bet365 Greece